A folyosókon jöttünk, mintha el sem hinnénk az egészet. Egy csapat bűnöző, csak úgy megtámadta a minisztériumot! Hát ez hallatlan! Immár pálcával a kezemben futunk ketten, Khars és én. Harvenien valahol egy másikfolyosóról közelítette meg az Aulát. MEgpillantottam a folyosó végén levő hatalmas ajtót. Khars-ra, az egyik legkedvesebb barátomra tekinitettem, majd szavak nélkül tudtomra adta, hogy életét is feláldozná, hogy megóvja a minisztériomot. Bólintottam majd minden nesz nélkül elindultam az Aula felé...
Fejemben ekkor már megannyi átok szavai hangzottak el. Pálcáma tkitűrtam, majd egy egyszerű szavacskával berobbantottam az ajtót. TE JÓ ÉG! Merlin szakadt gatyájára, mi ez itt?! Épp egy lila szerű fénycsóva tartott vészes sebességgel felém, majd pálcámmal hasítottam egyet a levegőbe, mikor az átok csak úgy huss... elillant. Láttam, hogy a nagy recepciós pult mögött több alkalmazottam is küzd az életéér. Őket megannyi szakadt ruhás, rühes szökevény támadta folyamatosan. A másik oldalról HArvenien és a Girirel lecsökkentett tanári kara küzd hét ilyen szökevénnyel. Honnan tudnak ezek a rühes korcsok ÍGY varázsolni?
Ekkor megpillantottam Khars-t, aki már leszedett egyet, és mot épp három másikkal méri össze az erejét. Nem tétovázhatok. Előre törtem, minden léptemet megtoldva egy-egy lehengerlő átokkal. Két bandita észrevett, pontosabban elindult felém s megannyi pajzsbűbájjal hárították kisebb próbálkozásamat. Úgy gondoltam, okosabb dolog lenne valami haszálható fedezéket keresni. Á! Itt hevert eléttem egy nagy szekrény, biztosan a közeli szobákból került ide. Felé böktem, majd egy - Protego! - között felemeltem, s magam elé tartottam.
Ez így nem lesz jó. Már több robbantást s kapott szerencsétlen fedezékem. Pillanatok alatt elillan, azt még ki kell használnom. Két gyors kábítóátkot lőttem jobbra, hátha leszedem a Khars-ra támadók egyikét...